Régi írásaim – 2009.07.17.
A megállapítás a következő: ha élni akarsz, akkor meg kell tapasztalni a világot. Ez azt jelenti, hogy részt veszek benne, mint pl. kitalálom, hogy megtanulok lovagolni, síelni, jógázni, vagy ide-oda utazok, élvezettel dolgozom. Ezek mind kitűzött célok. Ez mind az élet része. És aki csak egész nap ül a szobájában, esetleg néha sétálgat az utcán, az kevésbé izgalmas és élettel teli, illetve még kissé alábecsült is, egy mozgalmas élethez képest.
De az, hogy egy csomó mindent csinálsz, valójában csak látszólag jelenti azt, hogy „jobban” élsz, mint aki ül a szobában.
Lehet, hogy mozogsz, sportolsz, utazol, szórakozol, élvezed az életet. De ha mindig tervezed a következőt, sürgeted az időt amikor épp „nem csinálsz semmit”, hogy hozza el a cselekvés lehetőségét, akkor valójában nem vagy jelen.
Tehát – habár kívülről egy eseménydús élet tűnik életnek, izgalmasnak – ha valóban élsz és jelen vagy, akkor a szobában ülve nem azon gondolkodsz és szenvedsz, hogy mint csinálHATnál az ücsörgés HELYETT most, hanem egyszerűen csak ülsz a jelenben, és elfogadod, mert tudod, hogy a teljesség mindenhol ott van. Az üres szobában is, nem csak az izgő-mozgó világban.
Társaságban nem attól vagy elszigetelt, ha egész este szótlanul ülsz az asztalnál, hanem akkor, ha ez frusztrál, mert azt gondolod, hogy neked most beszélned, pörögnöd KÉNE. Tehát ha elfogadod magadat abban az állapotban, amikor nem beszélsz, akkor nem leszel elszigetelt, hanem egyszerűen csak nem beszélsz, és kész. 🙂
Így az elszigeteltség nem azonosítható a szobában ücsörgéssel.
Az elszigeteltség nem kívül, hanem belül van. És csak akkor lépsz ki belőle, ha kinyitod magad. Valójában sosem másoktól, mások ÁLTAL vagyunk elszigetelve, hanem magunktól, és magunk ÁLTAL. Nem a külső lehetőségek adják az életet, hanem mi magunk adjuk meg a belső lehetőséget az életre.
Ha belegondolok, lovaglás vagy jógázás közben ugyanúgy nem történik semmi, mint amikor a szobámban fekszem a földön egymagam. És a földön fekve is ugyanannyi minden történik, mint amikor jógázok, vagy lovagolok. Minden döntés kérdése.
Élni pedig nem attól kezdek el, mert belekezdek egy csomó mindenbe, hanem azért tudok belekezdeni egy csomó mindenbe, mert elkezdtem élni. Belül.
