Te is KIBORULSZ a lakást beterítő JÁTÉKOKTÓL?
KISZÓRJA őket a gyerek?
Aztán OTTHAGYJA úgy, hogy NEM is JÁTSZOTT velük?
Összeszedni persze nem akarja, mert az “fárasztó”. Meg egyébként is, előszedni mindig valami újat az valóban nem olyan fárasztó. 🙂
Te meg veszekszel vele, hogy összeszedje vagy te váltasz át egész napos játékszedőrobot-üzemmódba.
Utóbbi egyébként a gyerek FELELŐSSÉGRE tanítása szempontjából nem szerencsés, mert ugye, akkor tanul meg felelősséget vállalni a tetteiért, ha azoknak van következménye…Szó se róla, néha (sokszor) én sem bírom kivárni, meg persze segítek.
De azért határozottan könnyebb lett a folyamat, mióta EGYSZERŰSÍTETTÜNK sok mindent! Azért még dolgozunk az ügyön. 🙂
Na de, HOGYAN LEHET EZEN SEGÍTENI?
Mitől lett nekünk EGYSZERŰBB?
Most, hogy naphosszat, heteken, akár hónapokon át össze vagyunk, leszünk zárva gyerekeinkkel, nagy segítség lehet, ha EGYSZERŰSÍTJÜK A KÖRNYEZETÜNKET.
Beleértve ebbe a gyerekek környezetét is.
Lássuk röviden a LÉPÉSEKET, majd később ezek részleteit!
1. Figyeld meg, mik azok a játékok, amivel már nem vagy alig játszik a gyermek!
2. Rakjátok el a fölösleget: duplikációkat, nem használtakat, elromlottakat. Felezzétek a mennyiséget!
3. Cserélgessétek az elrakott és elöl lévő játékokat!
4. A korosztályának nem megfelelő játékokat, könyveket rakd el!
5. Max. 10-12 mesekönyv legyen elöl egyszerre, ezeket is rotáljátok!
6. A kinőtt, túl nagy, nem kedvelt, fölös mennyiségű ruhát rakjátok el!
7. Kisebb gyerek kapjon konkrét instrukciókat a pakoláshoz!
8. Bontsátok kis lépésekre!
9. Használjatok egy nagy dobozt és abba szedjetek össze mindent! Így haladjatok az egész lakáson át!
10. Legyen az esti rutin része a pakolás!
+1. Nyomatékosítsátok a tágabb családban, hogy ünnepekkor mértékletes legyen a játékvásárlás!
És akkor jöjjenek a részletek!
👉 Mielőtt bármit csináltunk volna, pár napon át figyeltük, melyek azok a játékok, amiket tényleg csak úgy eldobálnak a gyerekek, miközben valami mást keresnek, de nem játszanak soha velük.
Tavaly pl. Zéti 80%-ban a Duploval játszott, minden áldott nap. Meg egy-két autóval, vonattal. Volt, amiről konkrétan tudtam, hogy fél éve nem játszik vele.
Észre sem vette, hogy elraktam mindenféle plüsst meg a huszonötezredik kisautót, meg a műanyag játék ételek 2/3-át. Izával már ezeket megbeszéltük.
👉 Sok játékot végleg elraktunk, elajándékoztunk, de van, amit rotálunk, cserélgetünk.
Így is szerintem túl sok játékunk van, pedig mi nem vásárolunk alapból össze mindent a gyerekeknek, de sok játékot örökölünk és van ugye egy nagylelkű családunk is. 🙂
A kiválogatottakat nyugodtan el lehet adni vagy ajándékozni. Lesz olyan család, aki nagyon örül majd a lehetőségnek. Egyébként is, az egyik legnagyobb pazarlás szerintem, mikor az ember körül van véve nem használt, meg nem becsült dolgokkal.
Kb. 3 éves kortól meg kell ezt a gyerekkel beszélni, különben elveszítheti a bizalmát!
El kell neki magyarázni, hogy ez neki miért jó, miben segíti őt (gyorsabban pakol, megtalálja a dolgait, más gyereknek örömet okoz, akinek nincs annyi játéka).
👉 Megbeszéltük, hogy ha kérnek valamit az elrakott dolgok közül, akkor cserébe kell valamit adniuk. Ez nem szokott probléma lenni, mert még így is mindig van olyan, amit már meguntak.
👉 A mesekönyvekből kb. 10-et hagytam elöl gyerekenként.
Kisebb korban az is gyakori, hogy napról napra ugyanazt a mesét kéri a gyerek. Ez az ismerősség egyrészt ad egyfajta biztonságérzetet neki, másrészt a mesén keresztül újra és újra meg tud dolgozni magában bizonyos típusú feszültségeket, konfliktusokat (erre épít a meseterápia is).
Tehát, a többi könyvet elraktam, és ha az elöl lévőket megunták, váltogatjuk őket.
Ez még arra is lehetőséget ad, hogy az elfeledett könyvekben újra örömöt leljenek, újra felfedezzék őket.
👉 A korosztályuknak nem megfelelő játékokat elraktuk.
Ezeket is átválogattam, szelektáltam, sokat elajándékoztam. Egy kisbabának semmi szüksége 30 féle csörgőre, rágókendőre, gumiállatra. Úgyis, ahogy elkezd helyet változtatni olyan 6-8 hónapos kor körül, sokkal érekesebb lesz számára minden más.
Itt halkan meg is jegyzem, hogy a két nagyobbik gyerekem is csak a néhány kedvenc játékával játszik, de leginkább felnőtt, hétköznapi eszközökkel. Például ruhacsipeszekkel, porszívócsővel, konyhai eszközökkel, sminkecsettel. 😀
Egyébként sem árt, ha barátságot kötnek mielőbb a hétköznapi használati tárgyakkal, hiszen ezek használatában előbb-utóbb kompetenssé kell válniuk. Másrészt tök fölöslegesnek tartom, hogy egy egészségesen (!) fejlődő gyereket elhalmozzak iszonyatos mennyiségű csilli-villi „fejlesztő játékkal” (a reklám meg a marketing, ugye….), mert a gyerekeknek természetük a fejlődés. (Jó esetben a felnőtteknek is 😉 ).
Ha lehetőséget adunk nekik a környezetük felfedezésére, az fejleszti a kreativitásukat is.
Tavaly írtam a multiopcionális társadalomról és hátulütőiről is. Ez lebutítva azt jelenti, hogy manapság már mindenből rengeteg választási lehetőség elérhető. Megkapunk mindent (is). A gyerekeknek viszont kifejezetten jót tesz, ha megkíméljük őket ennek „áldásos” hatásaitól, amíg lehet. Ennek pedig egyik módja, ha csökkentjük a körülöttük lévő túláradó ingermennyiséget, ezzel elősegítve, hogy képesek legyenek hosszabban elmélyedni egy-egy tevékenységben.
👉 A kinőtt vagy túl nagy, nem hordott ruhákat is elraktuk.
Azt vettem észre, hogy csak széttúrták a szekrény tartalmát a kedvenc darabok után kutatva, én pedig minden egyes alkalommal agyvérzést kaptam. 😅
Sőt, ki se raktam minden ruhát, ami jó rájuk. Ugyanis sikerült Zétinek olcsón vennem egyben egy nagy zsák használt ruhát. Aztán, mikor megszámoltam, akkor jöttem rá, hogy van benne kb. 30 hosszú ujjú póló. 😱 És még itthon is volt pár. (Hát, van még mit csiszolni a tudatosságomon… 😄)
Nekem nincs ennyi ruhám, és még ha át is öltözik többször, baromira nincs szüksége ennyire. Inkább a felére.
Ahogy 5 kardigánra sem. Sem 6 sapkára. Vagy ugyanennyi szandálra. Akkor sem, ha kapja az ember.
Izával pedig meg is lehetett beszélni már, hogy mit nem szeret, mit rakhatok el. Van, amiről például nem is vettem észre, hogy már kinőtte…
👉 Igen friss felfedezésem is van (mindjárt mondom!). 😁
A gyerekek nálunk az egész házban játszanak és mindenhol hagynak valamit (inkább SOK valamit 😅).
Iza már nagyon ügyesen pakol és egészen rendben tartja a szobáját is.
Zéti viszont még kisebb (3,5) és nehezen áll kötélnek.
Eddig azt a módszert követtük, hogy néhány darabonként pakoltattunk vele. Valahol azt olvastam (és amúgy tök logikus), hogy kis lépésekre kell lebontani a rendrakást és konkrét instrukciókat kell adni a kisebb gyerekeknek. Ezért nem azt mondom neki, hogy pakolj el, hanem azt, hogy pakold a dobozba a kockákat, tedd a polcra a könyveket.
Ez megfoghatóvá teszi számára a célt és ha belegondolunk, a felnőttek is így bontják le a nagyobb célokat kisebb lépésekre.
Na, most ezen túlnőttünk kicsit.
Az új találmány az lett, hogy FOGUNK EGY NAGY DOBOZT/ZSÁKOT és a nappaliból elindulva haladunk hátrafelé a házba.
Mindent, ami nem az adott helyiségbe való, azt BEDOBJÁK a dobozba, és ahogy haladnak a helyiségeken keresztül, ott pedig KITESZIK, ami oda való.
Amikor a szobájukba érnek, akkor ott kipakolják és helyre teszik a játékokat. Majd a folyamatot VISSZAFELE IS megcsinálják. Ami nem a szobába való, azt szépen visszaviszik menet közben a helyére.
Ezt meg lehet amúgy csinálni emeletes házban is, alulról felfelé vagy felülről lefelé haladva.
Érdemes lehet kikísérletezni a legoptimálisabb közlekedési útvonalat. 🙂
Akár játékosan lehet térképet is készíteni az állomásokhoz.
👉 Az ESTI RUTINBA beépítettük a rendrakást.
Mielőtt a gyerekek esti mesét néznek, előtte el kell pakolni. Így motiváltabbak is a rendrakásra, mivel tudják, hogy amíg nem pakolnak el, addig nincs mese és ha sokáig húzzák a dolgot, akkor rövidül a meseidő, vagy akár el is marad.
👉 És végül a bónusz: igyekeztünk megbeszélni a tágabb család tagjaival, hogy lehetőség szerint ünnepekkor 1, maximum 2 ajándékot adjanak a gyerekeknek.
Karácsony előtt írtunk egy listát a gyerekekkel közösen, hogy ki mire vágyik. Ezután pedig megbeszéltük a családdal, hogy kitől mit kapjon a gyerek. Nem biztos, hogy mindenki díjazza ezt, de ebben szigorú vagyok.
Ha 5 helyről csak 2-3 dolgot kap a gyerek pl. karácsonyra, akkor hirtelen lesz előtte 10-15 játék. Hát ez bizony egyáltalán nem segíti elő, hogy elmélyülten, fókuszáltan tudjon bármelyikkel is foglalkozni és azt sem, hogy megbecsülje őket. De valószínűleg az ajándékozók sem örülnének, ha azt látnák, hogy az ajándék, amire költöttek, a sarokban porosodik.
Azt gondolom, hogy ha mindenhonnan csak 1-1 dolgot kap, de az mind olyan, amit szeretett volna, annak sokkal nagyobb értéke lesz számára, mintha kap 15-öt, aminek a fele sem érdekli. A tapasztalataink most karácsonykor határozottan ezt az elképzelést támasztották alá.
És azt is gondolom, hogy ez az ajándékozónak is nagyobb öröm, ha azt látja, hogy a gyerek szívből örül annak, amit kapott.
És végül, HOGY VETTÉK EZT A VÁLTOZÁST A GYEREKEK?
Először is, ezt nem egy nap alatt zavartuk le. Ez egy folyamat volt, amit megbeszéltünk, elmagyaráztuk nekik. Sőt, ez még mindig zajlik.
Újra és újra átnézzük a játékokat és a ruhákat. Meglepő módon nagyon jól vették a változást és pár nap után lehetett látni, hogy megkönnyebbülnek ők is. Már csak azért is, mert a játékmennyiségük sokkal átláthatóbbá vált és ezáltal könnyebben megtalálják, amit keresnek és a rendrakás is sokkal gyorsabb.
Egyáltalán nem hiányolnak semmit. Legutóbb pedig Zéti magától hozott olyan dolgokat, amiről álmomban nem gondoltam volna, hogy magától hajlandó lesz elrakni.
Ez persze nem azt jelenti, hogy nem keseredem el néha, amikor körülnézek a rendetlenség láttán.
De ahogy elkezdenek pakolni, egyszerűen összehasonlíthatatlanul gyorsabban halad a dolog, mint korábban.
Ha nagyon durva a helyzet, akkor legrosszabb esetben olyan 20 perc alatt elpakolnak (mindenhol, mindent, pont tegnap mértem!), de ez ennél jelentősen kevesebb is tud lenni. És még csiszoljuk a képességeinket!
Szóval hajrá, bátorítalak, hogy kezdjetek bele a folyamatba!
Nem kell ajtóstul rontani a házba, lehet szépen, lépésről lépésre haladni.
De SOKKAL KÖNNYEBB LESZ MINDEN, HIDD EL! 🙂
Ha pedig szeretnél részletesebben is olvasni a témáról, jó szívvel ajánlom Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor című könyvét. Mély, szakmai, részletes, érthető.
Mi sok mindent magunktól találtunk ki, ami benne van a könyvben, de sok-sok támpontot is adott a változtatáshoz.
